Bezzeg, amikor kutyám volt..
Gyerekkoromban, még az internet kora előtt kaptam meg életem első háziállatát. Szüleim mindketten már gyakorlott kutyatartók voltak, mindkettejüknek terrier féle kutyákkal volt tapasztalata. Nem emlékszem, hogy kényszerből, de tény, hogy adott volt, most is foxink lesz. Gyerekként valahogy eszembe se jutott, hogy más fajtát akarjak, örültem, hogy kutyánk lesz. Apám pedig kezembe adott egy kiskönyvet, amit első kutyásoknak szántak, hogy olvassam el. Gyerekeknek szánták és szépen lépésről lépésre le volt írva benne, hogy nyúlj a kutyához, hogy válassz kölyköt, hogy tanítgasd, gondozd, etesd. Nagyjából olyan könnyed, de teljes laikusnak nagyon is informatív fejezetekben mesélte el a lényeget, mint manapság az internet ilyen olyan cikkeiben olvasható. Úgyhogy, amikor most felnőtt fejjel arra szántam magam, hogy állatot akarok, hasonlóan szerettem volna nekivágni ebben az új digitális korban is: valaki valahonnan világosítson fel! Arra magamtól is rájöttem, hogy kutyám sajnos nem lehet. A munkám kiszámíthatatlan, egyelőre egyedül élek, ráadásul lakásban, kínzás lenne egy olyan társaságkedvelő lénynek, akit nem is biztos, hogy rendesen tudnék sétáltatni. Viszont egy macska, aki önállóbb, jobban elvan egyedül, jó társaság volna.
Macskaválasztás
Mikor lett ennyi macskafajta? Most komolyan? Én nagyjából tudtam, hogy van sziámi meg házi, és nagy nehezen elfogadtam, hogy a „cirmos” nem fajta. De amint felmentem a Pet4you kisállat portál fajtakeresőjébe, leestem a székről. A kutyák közt megszoktam, hogy ekkora a választék, de macskuszéknál is? Úgyhogy felkötöttem a gatyát és a fajtakereső szűrők segítségével megpróbáltam szűkíteni a kört. Pár fajtaleírást végig is olvastam, de egyre biztosabb voltam benne, hogy nekem teljesen mindegy, milyen fajtájú az a macska. Annyi különféle menhely van tele állatokkal, meg igazából, ha valaki macskát akar, ingyen is talál a facebookon. Úgyhogy ezen a dilemmán viszonylag hamar túlestem, egy egészséges keverék cicát szeretnék, vagyis házimacskát. Mintázatra voltak elképzeléseim, a teknőcminta például nekem nagyon tetszik, de majd csak találok egy olyan alomnyi cicát és onnan választok egyet.
Gondozás és nevelés
Na ebben aztán mankóra szorultam, nem is kicsit. Azt tudni, hogy a macska nem olyan, mint egy kutya, nem jelenti, hogy tudod, milyen a macska. Úgyhogy én a Pet4you kisállat portál minden macskás cikkét elolvastam onnantól, hogy hogyan kommunikálnak, miért lesznek agresszívek odáig, hogy hogyan gondozzam a szőrüket. Ebből nagyjából az jött le, hogy amíg a kutya képtelen elrejteni az érzéseit, addig a macskából úgy kell olykor kiénekelni és külön kódfejtő program nélkül még úgy se megy. Viszont annyiból megerősített a hitemben, hogy az én olykor hektikus életmódomat jól bírná, csak rendezzem be neki rendesen az otthont.
Úgyhogy újdonsült szemmel kezdtem méregetni a lakásomat. Hova mindenhova mászhat fel, mi mindent lökhet le, szőrözhet össze? Hova férne el az alomtálca, a kaparófa, macska mászóka. Ezeknek azért jobban utána mentem, mert betévedtem egy kisállat kereskedésbe is és körbenéztem a polcokon. Rögtön nem is volt olyan kicsi az az állatkereskedés. Csak a macskakaják három polcon kígyóztak a játékok meg még kettőn és akkor a többiről még nem is beszéltünk. Hatalmas a kínálat és el nem bírom képzelni, hogy minderre szükség kell legyen feltétlenül. Úgyhogy irány a netes fórumok tengere, ahol kiokosodtam, hogy nem minden macska szeret minden játékot és kaját és fekhelyet, amit felkínálsz neki. Kényes kis dögök. Viszont jószerivel lutri, amíg meg egy kicsit ki nem ismertük egymást, teljesen vaktában lövöldöznék, úgyhogy maradtam a minimális szükségleteknél.
Kiscica
Egyet tartottam fontosnak, hogy kölyök legyen az állat, amikor hozzám kerül. Racionális érvem nincs mellette, mert tudom, hogy az elején eleget ott lennem nehéz lesz – mármint megszervezni lesz nehéz. De megteszem, ami szükséges. Ehhez hozzátartozik az is, hogy ismét belevetettem magam a Pet4you kisállat portál irományaiba. Van egy külön kölyökidő aloldal, na ott, amit tudni lehet a macskákról, mind átnyálaztam. Igazából egész érdekes végignézni, hogy napról hétről hónapra hogyan fejlődik az állat. Nagyjából azt is be tudtam lőni, hogy ideális esetben melyik fázisban kerül az én „fennhatóságom” alá. Mert onnantól kezdve fel kell készülnöm az igényeire.
Mikor már úgy éreztem, hogy ennél felkészültebb gyakorlat nélkül már nem lehetek, nekiálltam a keresésnek. A facebookon találtam végül egy hirdetést – valljuk meg őszintén, nem nagyon nehéz ingyen elvihető macskát találni. Ugyan el kellett utazzak Csepelre a teknőcmintás kis gézengúzért és ennek érdekében rögtön beruháztam egy macskahordót, de később úgyis kelleni fog, miért ne?
Most itthon ülök, alufólia galacsinok hevernek mindenhol a földön, tele a spejz macskatejjel, én meg kúszok, mászok, madzagot húzgálok ennek a kis szőrgombolyagnak a kedvéért. Nevet még nem adtam neki, pedig kéne. Valami ütőset, aranyosat? Nem tudom. Drukkoljatok, hogy jól összeszokjunk mi ketten!