Macskám lesz, segítség!

Bezzeg, amikor kutyám volt..

Gyerekkoromban, még az internet kora előtt kaptam meg életem első háziállatát. Szüleim mindketten már gyakorlott kutyatartók voltak, mindkettejüknek terrier féle kutyákkal volt tapasztalata. Nem emlékszem, hogy kényszerből, de tény, hogy adott volt, most is foxink lesz. Gyerekként valahogy eszembe se jutott, hogy más fajtát akarjak, örültem, hogy kutyánk lesz. Apám pedig kezembe adott egy kiskönyvet, amit első kutyásoknak szántak, hogy olvassam el. Gyerekeknek szánták és szépen lépésről lépésre le volt írva benne, hogy nyúlj a kutyához, hogy válassz kölyköt, hogy tanítgasd, gondozd, etesd. Nagyjából olyan könnyed, de teljes laikusnak nagyon is informatív fejezetekben mesélte el a lényeget, mint manapság az internet ilyen olyan cikkeiben olvasható. Úgyhogy, amikor most felnőtt fejjel arra szántam magam, hogy állatot akarok, hasonlóan szerettem volna nekivágni ebben az új digitális korban is: valaki valahonnan világosítson fel! Arra magamtól is rájöttem, hogy kutyám sajnos nem lehet. A munkám kiszámíthatatlan, egyelőre egyedül élek, ráadásul lakásban, kínzás lenne egy olyan társaságkedvelő lénynek, akit nem is biztos, hogy rendesen tudnék sétáltatni.…